(Kép forrása: Pixabay)

Azt mondom Gomba, mi minden jut az eszedbe erről a szóról?

Hadd tippeljek: csiperke, gyilkos galóca, gombapörkölt, penész, rothadt gyümölcs, kovász, penicillin, kábítószer, szarvasgomba, hüvelygomba, betegség. (a sorrend nem érdekes)

Ha ezeken kívül nem sok minden, akkor szerintem fogok tudni újat mondani az elkövetkező percekben. Előre is elnézést kell, hogy kérjek, mert ahol nem találtam magyar megfelelőt, ott a hivatkozásaim angol nyelvű oldalakra vezetnek.

Legújabban a gombák kezdték megmozgatni a fantáziámat, és minél jobban beleásom magam a világukba, annál inkább azt gondolom, hogy az ökológiailag is fenntartható gazdasági fejlődésben a gombák sokkal nagyobb szerephez fognak jutni a jövőben. Egyébként a gombák a természetben fontos szerepet töltenek be, nemcsak abban, hogy lebontó szervezetekként értékes komposztot állítanak elő. Azt már régebb óta tudjuk, hogy bizonyos talajlakó gombák segítenek a fáknak hozzájutni olyan anyagokhoz, mint például a Nitrogén és a foszfátok, (ilyen például a szarvasgomba is) cserébe a fáktól cukorhoz jut. Az a felfedezés viszont relatíve újdonságnak számít, hogy a fák a gyökérzetükhöz kapcsolódó gombafonalakon keresztül nemcsak információt juttatnak el egymáshoz, de szükség esetén akár tápanyaggal is segíthetik egymást.

No, de elevenítsük fel röviden mit is tudhatunk a gombákról. Azzal szerintem még nem mondok feltétlen újdonságot, hogy a gombák nem állatok, sem nem növények, hanem egy harmadik, különálló kategóriát alkotnak.

Emlékeztetőül, a gomba a mohákhoz, páfrányokhoz hasonlóan spórával szaporodik – mondanám, hogy olyasmi, mint a növények magja/termése, de félek, hogy biológusi vénával rendelkező olvasók megköveznének érte. Mégis, ha ez a gomba spóra megfelelő táptalajra hullik, akkor ebből elkezd kifejlődni a gombafonal, ami aztán behálózza a környezetet. Ebben az úgynevezett növekedési fázisban a gomba energiáját a minél gyorsabb kolonizálásra fordítja. Miután behálózta a rendelkezésre álló nyersanyagot, megkezdi annak a hasznosítását. A gombafonalak különböző enzimeket bocsájtanak ki a közvetlen környezetükbe, amivel egyrészt önmagukat védik meg a konkurenciától, betegségektől, illetve a nyersanyagot bontják le úgy, hogy azt fel tudjak szívni. Ha elegendő energiát nyújtott a gombatelep, és a környezeti feltételek is adottak, akkor elkezdi növeszteni a termőtestet, amivel milliós-milliárdos nagyságrendben képes új spórákat útjukra bocsájtani.

Mi ezeket a termőtesteket fogyasztjuk el, a gombafonalak, amikből ez a termőtest kinő, többnyire láthatatlanok maradnak előttünk. Miután a termőtestek beértek, a gomba ismét feltölti energiakészleteit es felkészül a következő termőtest növesztéséhez. Ezt a ciklust addig folytatja, amíg elegendő tápanyag áll a rendelkezésére. Persze ez a fajta életciklus közel sem általános minden gombára és vannak olyan bonyolult életciklusok is, hogy a hajam égnek áll tőle.

A COVID-19 az első olyan biológiai vírus, ami az internetet is képes volt megfertőzni és a világ gazdaságát is erőfeszítés nélkül vágja gerincre. Ennek kapcsán fogalmazta meg egyik politikusunk többek között a következő célkitűzést:

“Egy dolgot mindenképpen őrizzünk meg a koronavírus járvány hatásaiból: a tisztább levegőt. Ezt szolgáló energiahatékonysági és egyéb zöld beruházásokat indítsunk a helyi vállalkozói szektor bevonásával.”

Nem tudom hogyan fejezzem ki, hogy mennyire támogatom ezt az elképzelést és igazából a gomba rengeteg zöld startupnak adhat inspirációt, első körben azért, mert bizonyos ehető gombákat nagyon gyorsan, kevés energiából és akar hulladékból is lehet növeszteni relatíve kis térben is. Amikor egy gazdaság ilyen-olyan okok miatt padlóra kerül, akkor a folyamatos élelmiszerellátás biztosítása a legfontosabb dolgok között szerepel.

A laskagombák (angolul: oyster mushroom) és még néhány egzotikusnak számító gomba termesztése igazából sokkal egyszerűbb es könnyebb, mint elsőre gondolnánk. Az interneten meglepően sok hasznos videót és egyéb oktatási anyagot osztottak meg arról, hogy mik a laskagombatermesztés előnyei es útvesztői.

Többek között kávézaccon, papírhulladékon vagy akár farmerruhán is remekül elvegetálnak a megfelelő körülmények között. Termesztésükhöz sok mindenre nincs szükség: nedves, relatíve energiaszegény, előre pasztörizált vagy sterilizált táptalaj, megfelelő hőmérséklet (ez gombafajtától függően változik), tisztaság és szorgalom.

A témát illetően angol nyelvű forrásokat böngésztem, ezek közül a Mossy Creek Mushrooms és a GroCycle anyagait találtam nagyon hasznosnak.

Nem csak vállalkozásötletnek, hanem kis méretben hobbinak sem utolsó időtöltés. Akár gyerekeknek is érdekes és tanulságos foglalkozás lehet ehető gombát növeszteni otthon. Ha valaki kedvet kapna és nem tudja, hogyan kezdjen hozzá a dologhoz, akkor én azt ajánlom, hogy grow-kittel érdemes elkezdeni. Miután a grow-kit kimerült, a gombafonalak még sokáig aktívak maradnak és a megfelelően előkészített táptalajt be lehet oltani velük. Jelenleg azzal kísérletezek itthon, hogy melyik itthon keletkező hulladékból tudok laskagombát növeszteni. Egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Tudtad, hogy van olyan gomba, amelyiknek olyan az íze, mint a csirkehúsnak? A gomba fogyasztása egészséges, jelentős proteinforrás, nemcsak vegánok számára, és némelyik gomba D-vitamint is tartalmaz, ami nem sok élelmiszerről mondható el. Mondjuk akik nem szeretik a gombát, azoknak van egy jó hírem: a csukamájolajolaj is jó természetes D-vitaminforrás. Nyami.

A gombatermesztés fő mellékterméke a kimerült gombatelep. Ez az anyag nagyon értékes komposzt, ami tele van növények számára könnyen felvehető nyersanyagokkal. Talajrehabilitálásra kiválóan alkalmazható melléktermék.

Gombákat már sikerrel alkalmaztak olajjal vagy egyéb veszélyes vegyületekkel szennyezett talaj rekultiválására. A gombák stratégiája a kiváló alkalmazkodóképességükben rejlik, ugyanis a gombafonalak képesek enzim-repertoárjukat a környezeti kihívásokhoz igazítani, így akár képesek komplex, szerves molekulákból álló méreganyagokat is lebontani es felhasználni.

Tradd Cotter több előadásában is megemlíti, hogy egyik kísérletében a gombatelepnek 10 napjába telt mire alkalmazkodni tudott atrazinnal szennyezett táptalajhoz, utána 2 nap alatt kolonizálta az egész tárgylemezt.

(kép forrása: Telluride Institute)

Egyre többet lehet hallani / olvasni arról, hogy a multirezisztens baktériumokkal szembeni háborúban az emberiség vesztésre áll.  Cotter szerint a gombák jelenthetik a megoldást ezen a területen. A belinkelt interjúban arról beszél, hogy hozzánk hasonlóan a gombákat is megtámadhatják vírusok, baktériumok és igazából más gombák is. Több millió éves evolúciós háborús tapasztalataikat alvó génekben raktározták el, amit alkalom adtán elő tudnak hívni, hogy azok segítségével olyan anyagot válasszanak ki a környezetükbe, amivel az adott biológiai fenyegetést le tudják győzni. Cotter szerint ezt a gomba által nyújtott immunválaszt használhatjuk fel arra, hogy személyre szabottan kezeljünk fertőzéses megbetegedéseket. Habár ígéretesen hangzik, annyi felvetésem azért lenne, hogy mi a garancia, hogy a gomba által kiizzadt enzim-koktél nem toxikus-e az emberi szervezetre?

Paul Stamet a mikológia szakterület egyik fontos alakja, (annyira, hogy a Star Trek Discoveryben is neveztek el szereplőt róla)

(kép forrása: Fungi Perfecti/Facebook)

Paul sokféle gombával foglakozik, beleértve az ún. varázsgombákat és hogy azok mekkora segítséget jelenthetnek mentális betegségek leküzdésében. Ha választanom kéne, akkor neve mellett mégis a Cordyceps gombákat említenem meg és most nem a táplálék kiegészítőként ismert kapszulára gondoltam. Cordyceps gombák olyan parazita gombák, amelyek rovarokra specializálódtak. Egyes gombafajok képesek átvenni az irányítást a gazdatest felett is, aminek többnyire az a célja, hogy a gazdatest úgy pusztuljon el, hogy potenciálisan tovább fertőzze a fajtársait. Ezt a viselkedését a gombának ki lehet használni specifikus kártevő vagy betegséghordozó rovarok megfékezésére anélkül, hogy vegyszereket kellene alkalmazni.

Ha Paul, akkor muszáj megemlítenem a Fantastic Fungi c. 2019-ben megjelent, gyönyörű timelapse összeállításokat tartalmazó dokumentumfilmet, akkor is, ha egyelőre csak angol nyelven érhető el.

Vannak startupok, amik a gombafonalak mechanikai stabilitását vizsgálják. A napokban botlottam bele egy rövid, humorosan összeállított videóba, ami azt mutatja be, hogy milyen előnyei vannak az általuk micéliumból (gombafonalból) előállított tégláknak a jelenleg alkalmazott építőipari elemekkel szemben. A bemutató kellően ígéretes és meggyőző, mégsem gondolom, hogy hamarosan gomba módjára nőnek majd ki a földből a micéliumtéglából épített házak. Vajon mennyire ellenállóak ezek az új építőelemek az idővel és az élőlényekkel szemben? Mennyi idő alatt és mekkora költségráfordítással lehet ezeket a téglákat előállítani?

 Nem tartanám teljesnek ezt a bejegyzést, ha nem ejtenék szót a lázadó sárgaiszap-penészről. Hogy miért lázadó? Azért, mert rendszertanilag korábban a gombák országába tartozott, de mára már kivált belőle. 2008-ban még Anti-Nobel díjjal jutalmazták a Japán tudóst, aki ezzel az élőlénnyel kísérletezett, ma már többek között önvezető autókkal kapcsolatos fejlesztésekkel kapcsolatban vizsgálják ezt az egyszerű élőlényt. A szuperképessége ennek az élőlénynek nem az, hogy több száz nem közül válogathat, hanem hogy agy nélkül képes megtalálni az optimumát, vagy ahhoz közeli megoldását olyan összetett logisztikai problémáknak, amikhez mi, gondolkodó emberek szuperszámítógépet használunk.

(kép forrása: Verge Science)

Természetesen ekkora terjedelemben meg sem próbáltam teljesen lefedni a gombák lehetséges és jelenlegi alkalmazási területeit, igazából ezt a bejegyzést gondolatébresztőnek és inspirációnak szántam.

Szóval, azt mondod Gomba? Én azt mondom rá: Jövő!