Fotó: Pixabay

Még meg se szoktam, hogy 2020 van, erre máris eltelt belőle majdnem egy teljes hónap! Mivel ez most egy 366 napos év, mi pedig a 25. napon járunk, nagyjából a 7%-án vagyunk túl. Hm.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az előző évek eléggé balul sültek el. Mármint nagyjából sínen van az életem, de a terveim nagy részét nem igazán sikerül abszolválni, eddig minden évet úgy kezdtem, hogy ez most tökjó lesz, aztán persze jött a sorozatos pofára esés. Úgyhogy most úgy voltam vele, hogy direkt nem ünnepeltem meg a Szilvesztert, hátha megfordul a szerencsém. Nem adtam számot az előző évről, csak azt vártam, hogy vége legyen, de azt nagyon!

Sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy sikerüljön a mában élni, nem pedig egy szükséges rosszként tekinteni rá ahhoz, hogy eljussak egy olyan jövőbe, amire vágyom. Annyi előreláthatatlan dolog van, ami át tudja húzni a számításainkat, hogy csak na. Egyáltalán nem racionális, hogy ezekre úgy tekintünk, hogy velünk úgyse történhet meg. Bármi megtörténhet bárkivel bármikor.

Van egy skót hölgy, Fi Munro, akinek az írásai éppen erről szólnak. Átlagos életet élő fiatal felnőttként érte egy olyan diagnózis, ami teljesen megváltoztatta az élethez való hozzáállását.

Ahogy ő fogalmaz, „Túl keményen dolgoztam, túl sokat költöttem, büntettem a testem, elmém és a lelkem, mert mindig csak a sikert hajszoltam. Felnőttkorom nagy részét kimerülten, stresszesen, örökös vágyódásban éltem. Nagyon hittem abban, hogy majd boldog leszek, mikor… majd a fizetésem elér egy bizonyos szintet, meglesz mindenem, amire vágyom.  Örökösen egy álomképet kergettem a boldogság és a siker keresése nyomában. Számomra azóta minden megváltozott, és ma már tudom, hogy mindig csak azt várni, hogy majd egyszer boldog leszel, eget rengető baromság!

Éld meg  a pillanatot
Ne aggódj folyton a jövő miatt
Koncentrálj a jelenre
Merj kockáztatni
Kövesd az álmaid
Vállald fel önmagad

Ezáltal előtérbe helyezheted azokat a dolgokat, amik örömet okoznak és dalra fakasztják a szíved, az életedben kevesebb lesz a feszültség, kényszer és dráma. Szeress többet, nevess többet, találd meg a boldogságot a kis és nagy dolgokban egyaránt.”

Mikor négy évvel ezelőtt, 30 éves korában végstádiumú betegséggel diagnosztizálták, rádöbbent, hogy valami nem stimmel az addig tökéletesnek hitt életével, mély önvizsgálatba kezdett, és az egész addigi életét átértékelte. Megtanulta elfogadni és szeretni önmagát. Új életcélok keresésébe kezdett, hiszen a diagnózis idején még az is kétséges volt, hogy a következő évet megéri-e. A statisztikák szerint az 5 éves túlélésre csupán 17% esélye volt, és mikor megkérdezte „Mi a helyzet azután?”, arra az volt a válasz, hogy „5 évnél hosszabb túlélésről nincsenek statisztikák.”

Ez egy valóságos halálos ítélet volt, de ő sosem adta fel, most sem adja fel, pedig egyáltalán nem rózsásak a kilátásai. Ha támogatni szeretnéd, és tudsz angolul, megveheted például a könyveit Amazonon, szerintem jól ír, és nagyon fontos üzenetet próbál közvetíteni.

Persze azok számára, akik nem ilyen vagy ehhez hasonló élethelyzetben vannak - így számomra is - nehéz ezt az életfelfogást elsajátítani. Pedig azt hiszem, ténylegesen igaza van abban, hogy igazán boldogok lehetnénk, ha abbahagynánk a jövő miatti aggodalmaskodást, és inkább megpróbálnánk mindent megtenni azért, hogy a jelenben boldogok legyünk. Mégis, amíg azt hisszük, nincs „lejárati időnk”, nem érzünk erre nagy késztetést. Pedig mindenkinek lejár egyszer az ideje, csak ezt nem vesszük igazán komolyan, amíg semmi kézzelfogható jele nincs.

Hogyan élnéd az életed, ha tudnád, hogy jó eséllyel:

pár hónapod, max. 1 éved van hátra?

5 éved van hátra?

10 éved van hátra?

20 éved van hátra?

30+ éved van hátra?

Mondjuk a következő szempontok szerint:

Mik azok a dolgok, amiket mindenképp meg akarnál tenni? -> tudsz ezekből listát készíteni magadnak, és dolgozni azért, hogy minél többet megvalósíts ezek közül?

Mik azok a dolgok, amiket semmiképpen nem tennél? -> mi az, amin már most tudnál változtatni?

Nyílván a válaszok nagyon eltérőek lehetnek, például ha mindent úgy csinálsz, mintha kevés időd lenne hátra, akkor 20 év múlva lehet, hogy megiszod a levét. Vagy fordítva. Azért talán mégis érdemes végiggondolni, mert lehet, hogy van, ami minden esetben megfogalmazódik benned, és akkor ez egy nagyon jó indikáció arra, hogy azt ne halogasd, hanem inkább most lépd meg!

Sajnos a mindennapokban hajlamosak vagyunk nem gondolkodni azon, hogy miért élünk, „csak ezen a vizsgán/munkahelyi projekten/családi eseményen legyek túl” – ismerős? Biztos, hogy ez a megfelelő hozzáállás? Biztos, hogy nem fogod megbánni?

Ha visszatekintek az életemre, rengeteg olyan időszak volt, amiről utólag azt gondolom, hogy sokkal jobban élhettem volna meg, ha egy kicsit jobban odafigyeltem volna és nem mindig a jövőn stresszelek. Igen, problémák mindig voltak, vannak és lesznek, ezeket meg kell oldani, de nem erről kellene, hogy szóljon az életünk. Nincs értelme a szenvedésben dagonyázni, elhibázott(nak vélt) döntéseken keseregni, az idő nem egy fogalom, hanem egy út, amin még senki se tudott visszafele menni, itt csak egy irány van: előre.
Ha csak az célokon gondolkodunk, megtörténhet, hogy úgy megyünk végig az úton, hogy meg sem látjuk, mi van körülöttünk, például egy kis illatos virágot az út szélén.
Ha a célok elérése közben már azon agyalunk, mi lesz ezután, akkor beleeshetünk abba a hibába, hogy nem tudunk igazán örülni semminek. Kicsit olyan ez, mint egy jó nyaralás. Voltál már vele úgy, hogy kitaláltad, hova akarsz menni, és onnantól kezdve már csak a napokat húztad lefele a naptáradban (már csak 2 hét/1 hét/1 nap)? Mikor elindultál, már azon járt az eszed, hogy bárcsak ott lennél már? Mikor ott voltál azon aggódtál, hogy már csak x nap van hátra és vége, visszatérsz a szürke hétköznapokhoz… Ezek hozzátettek bármit is az örömödhöz? Vagy lehet, hogy inkább csak elvettek belőle?

Lehet, hogy érdemes lenne naponta vagy hetente vezetni egy listát arról, hogy mi az, aminek örültem, hogy megtettem/nem tettem meg, és mi az, amit megbántam. Arra törekedni, hogy az első lista növekedjen, az utóbbira pedig lehetőség szerint egyre kevesebb dolog kerüljön.

Elhinni, hogy sosem késő változtatni. Hogy még ha holnap meghalok, akkor is választhatom azt, hogy ma boldog legyek. De ha még 100 évig élek, az sem lehet indok arra, hogy ma felesleges a boldogságot választani. Mert ha ma, holnap, és a következő 100 évben minden nap úgy élek, hogy az adott pillanatban nem a boldogságot választom, akkor az a 100 év összesen nem ér annyit, mint ez az egy nap.